2014. július 12., szombat

Chapter 2

Szívélyes üdvözletünket küldjük mindenkinek!
Itt a következő rész, már aki olvassa a blogot. 
Kellemes olvasást!
_____________________________________________________________

-Hát ezt buktad. Úgy néz ki, ma hat órakor koncertre megyünk...
-Hát jó, de előtte még teleeszem magam. Remélem nem jön ki minden a koncert végére belőlem. Azt hiszem, én megyek, idefelé jövet láttam egy jó éttermet, vagy ha gondolod, nagymamád vendégül láthat. 
-Nem hiszem, mivel a nagyi nincs otthon.
-Akkor marad az étterem, mivel a te főztjeid . . figyelj; kedves és baráti tanácsként mondom,de nem a legfinomabbak! Előbb tanulj meg főzni, és majd talán egyszer megkóstolom az egyik díj nyertes kotyvalékodat! 
-Héj! - háborodtam föl. - A főzés velünk születik! Vagy megkapod vagy nem... Én az utóbbihoz tartozom!
-Rendben. Fél ötkor ott vagyok nálatok - mondta, hátra dobta haját és lelépett.
-Neked is szia! - válaszoltam a levegőnek. Hazafelé azon gondolkodtam, hogy miért nem jön nekem össze soha a főzés? Igen is összejön! Mert általában, mikor kirakom a nagyszüleim elé az asztalra a vacsorát az jól néz ki, csak ehetetlen.
Amint beléptem a házba, egyből a szobám felé vettem az irányt. Oké, háromnegyed három van - mondtam magamnak. Gyors zuhanyzás, átöltözök, és ha szerencsém van, még eszek is valamit. Amíg tusoltam, azon gondolkoztam, vajon mit vehetnék fel? Nem vagyok rajongó, sőt! Még nem is szeretem a zenéjüket. Kicsit furán hangzott, hogy egy olyan banda koncertjére megyek, akiket enyhén szólva rühellek. Amint végeztem a zuhanyzással, kimostam a fogam és tanácstalan voltam, mivel nem tudtam, hogy mit vegyek fel. Felhívtam Dashát, aki a második csörgésre fölvette: -Mi a jó fészkes fenét akarsz? 
-Nem tudom, hogy mit vegyek fel. Egyébként te mi a jó fészkes fenét csinálsz?
-Egy filmet néztem. Miért? Mi ebben a baj? 
-Á... Semmi, végűlis azt mondtad, hogy fél ötre itt leszel. 
-Még van kemény három percem - és lerakta. Miután lerakta durván két perc múlva, hallottam, hogy csengetnek. Hát, mivel Dashára számítottam, törölközőbe csavarva nyitottam ajtót. 
-Hőő... - hökkent vissza a barátnőm. - Tudod, hogy szeretlek, de azért maradok a fiúknál. Remélem nincs harag! 
-Hihetetlen, hogy ennyire szemtelen vagy velem is, pedig elvileg barátnők vagyunk, sőt...Ha jobban belegondolok, egyetlen barátnőd. 
-Jó, felfogtam. De miért nem vagy felöltözve? - kérdezte mosolyogva.
-Hát miért...Ugyan miért...? Talán azért, mert nem tudom, hogy mit vegyek föl! 
-Na jól van, menjünk és öltöztessünk föl egy pánikba esett törölközős lányt! - mondta nevetve, és a szobám felé vette az irányt. Pikk-pakk kiválasztotta a nekem való ruhát, amit föl is vettem. Kihúztam a szemem, szempilláimat kifestettem, számra pedig szájfényt raktam. Dasha szerint felgörcsöltem a hajamat és késznek nyilvánítottam magamat. Ami pedig a barátnőmet illeti,hosszú dús haját csak felkötötte, mert nem szeretné ha netalán az egyik tizenhárom éves pióca örömében lehányná és csak a szokásos nagyon halvány, szinte már láthatatlan rózsaszín rúzs volt a száján, és lazán volt fölöltözve. Mire az ajtóhoz értünk a nagyszüleim is hazajöttek.
-Hova, hova fiatalok? - vette elő a maga szerint vicces formáját nagyapám.
-Koncertre, de ti hogy-hogy ilyen korán hazaértetek?
-Nekünk is van olyan, hogy nyári szünet! Jó szórakozást! Pénz? - kérdezte, mire barátnőm egyből kezét nyújtotta. Nagypapi csak belecsapott a kezébe.
-Ne vigyelek el benneteket?
-De, azt megköszönnénk - mondtam.
A kocsiban a barátnőm folyton csak a haja miatt nyavalygott: Mi van, ha lehányják? Mi van, ha kitépik? Mi van, ha egyáltalán valamelyik hozzáér? stb. 
Körülbelűl így telt el az út az arénáig. Papus kirakott minket a bejáratnál, és mivel már majdnem lekéstük a koncertet, nem kellett végigállnunk a sorokat. A jegypénztárnál csak behajíntotta a jegyeket. Mire megtaláltuk a helyünket, az már foglalt volt.
-Héj! Tudod, lennél kedves, és felállnál a helyünkről!? - ordibálta a barátnőm,tulajdonképpen egy hét-nyolc éves kislánynak.
-Elnézést! - szólalt meg a kislány mellett egy nő, aki valószínűleg az édesanyja volt. - Máris elülünk - fogta a kezét a kislánynak és amikor elmentek, gyilkos pillantásokat lövelt a barátnőm felé, de ő ezt fel sem vette, mivel a hátunknál lévő kislány véletlenül hozzáért a hajához, aki reflexből rácsapott a kezére.
-Istenem! Hová kerültem? Menjünk innen most azonnal! - azonban a fények felvillantak, és elkezdtek énekelni a fiúcskák. 
Hosszú két óra múlva a koncert véget ért, mire Dasha megesküdte, hogy mikor hazamegy ötször is átmossa a haját, mivel szerinte vagy százan hozzá értek az izzadt, mocskos kezükkel.

2014. június 26., csütörtök

Chapter 1

A történetet valószínűleg végig Helena szemszögéből írjuk.
Javaslatokat elfogadunk, akkor is ha negatív, mivel még kezdők vagyunk.
Nagyon reméljük, hogy tetszeni fog.
Jó olvasást! :)
_____________________________________________________________ 


Reggel a nagyi finom rázogatására ébredeztem.
-Mi a fenét akarsz édes nagyikám, reggel hajnali kilenc órakor? Már hat napja nincs tanítás, de te engem az hat napból egyetlen egy alkalommal se hagytad, hogy kipihenjem magam - nyavalyogtam a nagyinak.
-Bocsáss meg kedves unokám, de Dasha barátnőd egy barátságos és eléggé érzelemmel teli üzenetet hagyott a telefonodon.
-"Kelj föl törpilla, fél órád van, hogy megjelenj a sarki kávézóban. Egy eléggé fontos ügyről szeretnék veled beszélni: szervezzük a temetésem." - olvasta fel.
Gyorsan felálltam az ágyból, és csak magamban morogtam egyet a törpilla jelzőn. Miért nevez állandóan törpillának, illetve törpének, amikor csak három centivel vagyok alacsonyabb nála, de mindegy is.
Megmosakodtam, alap sminket raktam fel, és felöltöztem. Csupán harminc percembe került a készülődés, a barátnőm jól tippelt. Mivel csak a sarki kávézóba kellett mennem, ezért nem szálltam kocsiba, hanem sétáltam. Magamban ironikusan hozzátettem, hogy mennyire tiszta és friss a londoni levegő. Amint a bejárathoz értem, szembetaláltam magam Dasha 100 wattos mosolyával (tisztára, mint valami Colgate reklám), és mindig barátságos tekintetével. Csinosan volt felöltözve, mint mindig. Smink most sem nem volt rajta, mivel semmi szüksége nem volt rá: szempillái hatalmasak, amik kiemelik a kék szemét. Arca pedig hibátlan.
-Szia törpe! - mondta nevetve, és két puszival üdvözöltük egymást.
-Szia! - köszöntem vissza. - Na, mikor lesz a temetés? - kérdeztem nevetve.
-Jaj, ne is mondd! Menyünk, üljünk le és elmesélem.
-Na. mi az? Mesélsz? - kérdeztem, amikor már leültünk.
-Mondd? Tudod mi a kedvenc virágom?
-Persze. A tulipán.
-Rendben, rendelj akkor eleget a sírkövemre! Figyelj! Reggel találtam egy borítékot,amit a nagypapi küldött nekem. Két koncert jegy volt benne.
-Na, beszélj már! Coldplay? Nickelblack? Maroon 5  ?  OneRepublic? - kérdeztem izgatottan, mivel nyilvánvaló volt, hogy a két jegy közül az egyik az enyém.
-Aj... Hagyjál már Lena! Persze, tudod milyen koncertre megyünk ma este? Elárulom, de próbálj nem elájulni a boldogságtól! - kezdtem tényleg megörülni, hogy valami tök jó erezd el a hajad koncertre megyünk.
-A csodálatos, pótolhatatlan . . . ONE DIRECTION! -mondta és én hirtelen elnevettem magam.
-Mi van? Ugye viccelsz velem? Számtalan alkalmunk lett volna, arra, hogy elmenjünk a koncertjükre. Nagyapád erre nem gondolt?
-Hát, látod. Na, mi lesz? Elmegyünk?
-Őszintén. Te, hogy látod magunkat? Körülöttünk egy csomó idegesítő, sikoltozó tinédzser.
- Igazad van. Ne menjünk! Eladom a neten, és jól keresek vele. De nem megyünk el sétálni?
-De, menjünk!
A park felé Dasha mindenkitől megkérdezte, hogy nem-e akar elmenni egy One Direction koncertre amire csak nem válaszok jöttek .. Hát nem is tudom talán nem egy "antik" korban lévő nagymamitól és egy szemüveges, pattanásos tizennégy, tizenöt éves kis sráctól kellett volna kérdezni a nem válaszokra Dash csak felkiáltott: -Az átkozott eget! Nem igaz, hogy senkinek sem kell. Elvégre ez a hatalmas 1D!
-Miért? Mit vártál? Kisebb vagyont fizetnek neked egy koncert jegyért?!
-Nem kisebb, hanem egy egész vagyont!
-Hát ezt buktad. Úgy néz ki, ma hat órakor koncertre megyünk...

2014. június 25., szerda

Szereplők

Születési idő : 1994. május 10.  
Születési hely : Szentpétervár 
Kor: 20
Beszélt nyelvek: orosz, angol, francia
Hobbik: Lovaglás, színház, futás
Oroszországban születtem, 14 éves koromig éltem ott. 
Középiskolát Londonban kezdtem el. Jelenleg is itt élek a nagyszüleimmel. 
Szüleim diplomaták, akik továbbra is Oroszországban élnek. 
Legjobb barátnőm és szinte testvérem: Dasha Petrova. 
Most egyetemre járok, mérnöki szakra.

Születési idő: 1994. október 4.
Születési hely: Moszkva
Kor: 19
Beszélt nyelvek: svéd, litván, orosz, angol, francia
Hobbik: Lovaglás, futás
Oroszországban születtem, 14 évesen koromig éltem ott.
Középiskolát Londonban kezdtem. Jelenleg is itt élek a egyedül.
Édesanyám születésemnél meghalt. Édesapám diplomata.
Legjobb barátnőm: Helena Silverman.
Jelenleg egy éjszakai bárban dolgozok pultosként.

Az 1D-t nem írjuk le, mert mindenki ismeri őket. 
A szereplők tulajdonságaik a későbbiekben bővülnek.