Itt a következő rész, már aki olvassa a blogot.
Kellemes olvasást!
_____________________________________________________________
-Hát ezt buktad. Úgy néz ki, ma hat órakor koncertre megyünk...
-Hát jó, de előtte még teleeszem magam. Remélem nem jön ki minden a koncert végére belőlem. Azt hiszem, én megyek, idefelé jövet láttam egy jó éttermet, vagy ha gondolod, nagymamád vendégül láthat.
-Nem hiszem, mivel a nagyi nincs otthon.
-Akkor marad az étterem, mivel a te főztjeid . . figyelj; kedves és baráti tanácsként mondom,de nem a legfinomabbak! Előbb tanulj meg főzni, és majd talán egyszer megkóstolom az egyik díj nyertes kotyvalékodat!
-Héj! - háborodtam föl. - A főzés velünk születik! Vagy megkapod vagy nem... Én az utóbbihoz tartozom!
-Rendben. Fél ötkor ott vagyok nálatok - mondta, hátra dobta haját és lelépett.
-Neked is szia! - válaszoltam a levegőnek. Hazafelé azon gondolkodtam, hogy miért nem jön nekem össze soha a főzés? Igen is összejön! Mert általában, mikor kirakom a nagyszüleim elé az asztalra a vacsorát az jól néz ki, csak ehetetlen.
Amint beléptem a házba, egyből a szobám felé vettem az irányt. Oké, háromnegyed három van - mondtam magamnak. Gyors zuhanyzás, átöltözök, és ha szerencsém van, még eszek is valamit. Amíg tusoltam, azon gondolkoztam, vajon mit vehetnék fel? Nem vagyok rajongó, sőt! Még nem is szeretem a zenéjüket. Kicsit furán hangzott, hogy egy olyan banda koncertjére megyek, akiket enyhén szólva rühellek. Amint végeztem a zuhanyzással, kimostam a fogam és tanácstalan voltam, mivel nem tudtam, hogy mit vegyek fel. Felhívtam Dashát, aki a második csörgésre fölvette: -Mi a jó fészkes fenét akarsz?
-Nem tudom, hogy mit vegyek fel. Egyébként te mi a jó fészkes fenét csinálsz?
-Egy filmet néztem. Miért? Mi ebben a baj?
-Á... Semmi, végűlis azt mondtad, hogy fél ötre itt leszel.
-Még van kemény három percem - és lerakta. Miután lerakta durván két perc múlva, hallottam, hogy csengetnek. Hát, mivel Dashára számítottam, törölközőbe csavarva nyitottam ajtót.
-Hőő... - hökkent vissza a barátnőm. - Tudod, hogy szeretlek, de azért maradok a fiúknál. Remélem nincs harag!
-Hihetetlen, hogy ennyire szemtelen vagy velem is, pedig elvileg barátnők vagyunk, sőt...Ha jobban belegondolok, egyetlen barátnőd.
-Jó, felfogtam. De miért nem vagy felöltözve? - kérdezte mosolyogva.
-Hát miért...Ugyan miért...? Talán azért, mert nem tudom, hogy mit vegyek föl!
-Na jól van, menjünk és öltöztessünk föl egy pánikba esett törölközős lányt! - mondta nevetve, és a szobám felé vette az irányt. Pikk-pakk kiválasztotta a nekem való ruhát, amit föl is vettem. Kihúztam a szemem, szempilláimat kifestettem, számra pedig szájfényt raktam. Dasha szerint felgörcsöltem a hajamat és késznek nyilvánítottam magamat. Ami pedig a barátnőmet illeti,hosszú dús haját csak felkötötte, mert nem szeretné ha netalán az egyik tizenhárom éves pióca örömében lehányná és csak a szokásos nagyon halvány, szinte már láthatatlan rózsaszín rúzs volt a száján, és lazán volt fölöltözve. Mire az ajtóhoz értünk a nagyszüleim is hazajöttek.
-Hova, hova fiatalok? - vette elő a maga szerint vicces formáját nagyapám.
-Koncertre, de ti hogy-hogy ilyen korán hazaértetek?
-Nekünk is van olyan, hogy nyári szünet! Jó szórakozást! Pénz? - kérdezte, mire barátnőm egyből kezét nyújtotta. Nagypapi csak belecsapott a kezébe.
-Ne vigyelek el benneteket?
-De, azt megköszönnénk - mondtam.
A kocsiban a barátnőm folyton csak a haja miatt nyavalygott: Mi van, ha lehányják? Mi van, ha kitépik? Mi van, ha egyáltalán valamelyik hozzáér? stb.
Körülbelűl így telt el az út az arénáig. Papus kirakott minket a bejáratnál, és mivel már majdnem lekéstük a koncertet, nem kellett végigállnunk a sorokat. A jegypénztárnál csak behajíntotta a jegyeket. Mire megtaláltuk a helyünket, az már foglalt volt.
-Héj! Tudod, lennél kedves, és felállnál a helyünkről!? - ordibálta a barátnőm,tulajdonképpen egy hét-nyolc éves kislánynak.
-Elnézést! - szólalt meg a kislány mellett egy nő, aki valószínűleg az édesanyja volt. - Máris elülünk - fogta a kezét a kislánynak és amikor elmentek, gyilkos pillantásokat lövelt a barátnőm felé, de ő ezt fel sem vette, mivel a hátunknál lévő kislány véletlenül hozzáért a hajához, aki reflexből rácsapott a kezére.
-Istenem! Hová kerültem? Menjünk innen most azonnal! - azonban a fények felvillantak, és elkezdtek énekelni a fiúcskák.
Hosszú két óra múlva a koncert véget ért, mire Dasha megesküdte, hogy mikor hazamegy ötször is átmossa a haját, mivel szerinte vagy százan hozzá értek az izzadt, mocskos kezükkel.
